Így készül a tökéletes rétestészta nyújtás nélkül: krémeshez és sajtos roládhoz is beválik
A rétes sokak fejében még mindig a konyhai mumusok közé tartozik. Az a fajta sütemény, amit jó enni, de elkészíteni már kevésbé vonzó. A hiedelem makacsul tartja magát, hogy a rétestészta csak akkor az igazi, ha asztalon csapkodva, hajszálvékonyra húzva készül.
Pedig van egy másik út is. Egy olyan tészta, amely nem kér látványos mutatványokat, mégis réteges, omlós lesz, és meglepően sokféle sütemény alapjául szolgálhat. Olyan megoldás ez, amit azok is bátran kipróbálnak, akik eddig inkább elkerülték a rétest.
Hozzávalók
A tésztához:
- 75 dkg liszt
- 25 dkg margarin
- 2 egész tojás
- 2–3 dl tejföl
- 2 evőkanál ecet
- 2 evőkanál víz
A kenéshez:
- 25 dkg liszt
- 25 dkg margarin
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Egy rugalmas tészta alapjai
A liszt, a margarin, a tojás, a tejföl, az ecet és a víz egy nagy tálban találkozik. Nem kell finomkodni, ez a tészta szereti a határozott mozdulatokat. Addig érdemes dolgozni vele, amíg egynemű, sima felületű gombóccá nem áll össze.
Ezután következik az a rész, amit sokan hajlamosak félvállról venni, pedig sokat számít. A tészta pihen. Körülbelül egy órát kap arra, hogy megnyugodjon, és később könnyen kezelhető legyen. Ezalatt nem történik semmi látványos, de a végeredmény itt dől el.
A rétegek titka a kenésnél kezdődik
Amíg a tészta pihen, elkészül a kenőmassza. A lisztet és a margarint simára keverjük, akár robotgéppel is. A cél egy krémes állag, amit majd könnyű lesz eloszlatni a tésztán.
A pihentetett tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk. Nem kell nagy felületre gondolni, inkább egy rendezett, kezelhető lapra. Erre kerül a kenőmassza, egyenletesen, a szélekig. Ez adja meg később azt a leveles szerkezetet, amitől a kész sütemény igazán jólesik.
Feltekerve pihen, szeletelve dolgozik
A megkent tésztát szorosan feltekerjük, mintha bejglit készítenénk. Ezután ismét pihenni hagyjuk, nagyjából fél órán át. Itt újra türelem kell, de megéri kivárni.
A hengert hat vagy hét egyforma darabra vágjuk. Ezek a szeletek lesznek a későbbi lapok alapjai. Egyenként nyújtjuk őket nagyon vékonyra, tepsi méretűre. Itt már érezhető, mennyire jól kezelhető a tészta, nem szakad, nem ellenkezik.
Töltelék kérdése, nem technikáé
Az előkészített lapokat mindenki a saját ízlése szerint tölti. Túró, alma, mák, krémes alap vagy akár sós változat is szóba jöhet. Ez az a pont, ahol a tészta sokoldalúsága igazán megmutatkozik.
A megtöltött rétest olvasztott zsiradékkal lekenjük, majd előmelegített sütőben, kétszáz fokon sütjük. Körülbelül huszonöt perc alatt aranybarna lesz, illata pedig gyorsan elárulja, hogy jó döntés volt belevágni.
Ez a rétestészta nem akarja megdönteni a hagyományokat, inkább megkerüli a legnehezebb részüket. Nem csapkod, nem húz, mégis azt az élményt adja, amit egy jó rétestől várunk. Olyan alap, amihez az ember szívesen visszatér, mert megbízható, és mindig hagy benne egy kis sikerélményt.
Ajánló: Nagymamáméknál rengeteg termett ebből a növényből, és még csak a cukorbetegségről sem hallottak
