Ez a retró süti most újra tarol
Sok olyan recept van, ami régen óriási népszerűségnek örvendett, viszont idővel egyre kevesebbszer jutott a család eszébe elkészíteni. Ilyen ez a sütemény is. Nemrég anyukám kitalálta, hogy itt az ideje sütni valami diósat, és beugrott neki, hogy régen mennyire szerette ezt.
Most, egy hétvégi családi ebéd után vettem elő a régi receptet. Nem változtattam rajta sokat, legfeljebb a mozdulatok lettek magabiztosabbak. Az eredmény pedig pontosan olyan lett, amilyennek emlékeztem: puha piskóta, telt diókrém, és az a bizonyos kevés rum, amitől az egész karaktert kap.
Hozzávalók
A piskótához
- 7 db tojás
A krémhez
- 25 dkg darált dió
- 15 dkg cukor
- 1,5 dl tej
- 1 csomag vaníliás cukor
- 2 evőkanál liszt
- 25 dkg vaj
- Kevés rum
- Egy marék pirított dió a díszítéshez
A piskóta alapja adja a tartást
A tojásokból klasszikus sárga piskóta készül. Nem igényel különleges technikát, inkább türelmet és figyelmet. Fontos, hogy a tészta levegős maradjon, mert ez adja majd azt a könnyedséget, ami ellensúlyozza a gazdag krémet.
Egy nagyobb, körülbelül 40 x 30 centiméteres tepsiben sütöttem ki. Amikor teljesen kihűlt, három egyforma csíkra vágtam. Ez a forma nemcsak mutatós, hanem jól rétegezhető is, így minden falatba jut krém.
A diókrém lelke a pirítás
A diót érdemes először enyhén megpirítani a sütőben. Ettől mélyebb, karakteresebb íze lesz, ami a kész süteményben is érezhető. Miután kihűlt, ledaráltam, és egy keveset félretettem a tetejére.
A tejet, a cukrot és a vaníliás cukrot lassan összefőztem, majd hozzáadtam a liszttel elkevert darált diót. A keverék rövid idő alatt sűrű krémmé válik. Amikor langyosra hűlt, belekevertem a vajat, amitől selymes és kenhető lett. A végén egy kevés rum került bele, nem tolakodóan, inkább csak annyira, hogy kiemelje az ízeket.
Rétegezés és pihentetés
A piskótacsíkokat bőségesen megkentem a diókrémmel, majd egymásra helyeztem őket. A tetejére is jutott krém, végül a félretett pirított dióval szórtam meg.
Tálalás előtt hagytam néhány órát állni, mert tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor szépen összeérnek az ízek. Másnap talán még finomabb, de nálunk ritkán marad belőle annyi, hogy ezt biztosan kijelenthessük. Van valami megnyugtató abban, amikor egy régi recept újra életre kel a saját konyhánkban. Nem divatos desszert, nem is akar az lenni. Egyszerűen csak jólesik belőle egy szelet, főleg akkor, ha közben eszünkbe jut, honnan indult.
Ajánló: Támogatja az alvást ez az ital, a magyarok szinte egyáltalán nem isszák