Ezért rajongott a királyi udvar is: a zalai dödölle, amit muszáj megkóstolnod
Sokan gyerekkori konyhákból emlékeznek rá, mások most találkoznak vele először. Nálunk régen is gyakran készült, egyedül azt sajnálom, hogy sokáig megfeledkeztünk róla. Most viszont újra elkészítettem.
A krumplis dödölle a paraszti konyha egyik alapdarabja, amely az idők során jóval túlmutatott a spórolós hétköznapokon. Régi feljegyzések és hagyományok szerint nemcsak vidéken, hanem előkelőbb asztalokon is megjelent, amikor a letisztult, őszinte ízek kerültek előtérbe. Ma pedig újra egyre többen fedezik fel.
Egy zalai étel, ami nem akar több lenni annál, ami
A dödölle lelke a krumpli. Semmi különleges alapanyag, semmi trükk, inkább az arányok és az állag számítanak. Zalában régen ez az étel gyakran egy teljes ebédet jelentett, főleg akkor, amikor hús ritkábban került az asztalra. A laktató massza és a pirított hagyma bőven elég volt ahhoz, hogy jóllakjon a család.
A hagyomány szerint a dödölle akkor jó, ha nem túl kemény, de nem is folyós. Egyfajta köztes állapot, amelyből könnyen lehet szaggatni, és ami a serpenyőben aranybarnára pirul. Ez az a pont, ahol a türelem és a figyelem többet számít, mint bármilyen modern konyhai eszköz.
Hozzávalók, ahogy a legtöbb konyhában előkerülnek
A zalai dödölle alapanyagai egyszerűek, és nagy eséllyel már most is ott vannak otthon.
- 7 közepes burgonya
- 30 dkg finomliszt
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 3 evőkanál napraforgóolaj vagy sertészsír
- só ízlés szerint
- 3 evőkanál tejföl a tálaláshoz
A cikk folytatódik, lapozz a hirdetés alatt!
Így készül, lépésről lépésre, kapkodás nélkül
A burgonyát meg kell hámozni, majd felkockázni vagy felkarikázni, kinek melyik a megszokott. Egy lábasban annyi enyhén sós vízben érdemes feltenni főni, amennyi éppen ellepi. Nem kell túl sok víz, hiszen később fontos szerepe lesz.
Amíg a krumpli puhul, a vöröshagymát apróra kell vágni, majd olajon vagy zsíron lassan aranybarnára pirítani. Nem sietünk vele, mert a hagyma íze adja meg az étel egyik legfontosabb karakterét. Ha elkészült, félre kell tenni, ez kerül majd a tetejére.
Amikor a burgonya megfőtt, nem kell leszűrni. A főzővízzel együtt kell összetörni, így alakul ki az a sűrű, kásás alap, amelyhez a lisztet folyamatos keverés mellett lehet hozzáadni. A lábas ekkor még a tűzön marad, és addig kell dolgozni a masszát, amíg keményebb, egynemű állagot nem kapunk. Ezután már levehető a tűzről.
Egy serpenyőben fel kell forrósítani a hagymás olajat. Olajos kanállal vagy evőkanállal fél tojásnyi darabokat lehet szaggatni a masszából, majd ezeket mindkét oldalukon aranybarnára pirítani. Nem baj, ha kissé rusztikusak, ettől lesznek igazán jók.
A cikk folytatódik, lapozz a hirdetés alatt!
Tálalás, ahogy régen is szerették
A frissen pirított dödöllét a félretett hagymával érdemes megszórni, és tejföllel kínálni. Van, aki csak kanalaz mellé, más vastagabban ráteszi, ez már ízlés kérdése. Egy biztos, frissen az igazi, amikor még ropog a külseje, belül pedig puha marad.
A dödölle nem akar több lenni, mint ami. Egy tányér étel, ami lelassít, emlékeztet a régi konyhák hangulatára, és arra, hogy néha a legegyszerűbb fogások maradnak meg a legjobban. Egy falat Zalából, ami ma is pontosan azt tudja, amit régen.