Ezért lesz roppanósabb a kovászos uborkád, mint bárki másé
Kovászos uborkát készíteni mindig jó ötlet. Egyszerre nosztalgikus és hasznos, ráadásul nem is olyan bonyolult az elkészítése. Csak egy kis türelem kell a végén, és máris élvezhetjük ezt a finomságot.
Sokan családi receptként őrzik, másoknál inkább „érzésre” készül. Abban viszont meglepően nagy az egyetértés, hogy akkor az igazi, ha roppan, és a leve is olyan, amit szégyen nélkül ki lehet inni a végén.
Hozzávalók
- 2 kg uborka
- 2 csokor kapor
- 1 szelet kenyér
- só
- 2–3 gerezd fokhagyma
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Elkészítés
Az uborkákkal érdemes rögtön az elején baráti viszonyt kötni: alaposan megmossuk őket, levágjuk a két végét, és megkóstoljuk, nem keserű e. Ha az, akkor még vágunk belőle, mert a keserűség később sem lesz jobb, csak makacsabb.
Jöhet a háromliteres üveg. Az uborkák szépen egymás mellé kerülnek, közéjük pedig a megtisztított fokhagymagerezdek. A kapor nem dísznek van, hanem a hangulatért is, ezért az üveg aljára és a tetejére is kerül egy csokor, a legvégén pedig a kenyérszelet, ami a kovászolás klasszikus, régi iskolás indítója.
A levéhez vizet forralunk, és literenként egy evőkanál sóval ízesítjük. A forró sós vizet az uborkára öntjük, majd az egészet kistányérral letakarjuk. Innentől a nap vagy egy meleg hely végzi a dolgát: akkor jó, amikor az uborka színe a vad zöldből sárgásabbra vált, és már illatra is érzi az ember, hogy megérkezett.
Ha kész, az uborkát kiszedjük a léből, egy másik üvegbe átrakjuk, a levet pedig átszűrjük, és úgy öntjük vissza rá. A hűtőben aztán még napokig hű társ marad, és jó eséllyel egy két hétig is frissen tartható, ha közben el nem fogy.
A kovászos uborkában az a legszebb, hogy egyszerre kiszámítható és kicsit mindig más. Mert hiába ugyanaz a só, ugyanaz a kapor, a nyár melege, az üveg helye, meg a türelem hossza minden alkalommal hozzátesz valamit, amitől otthonos lesz az íze.
Ajánló: Sógornőm a fagyasztott citromra esküszik: meglepő, mire használja nap mint nap