Fontos leszögezni már az elején, hogy ezt nem egy sajtótájékoztatón mondta el, de nem is egy csillogó marketingvideóban. Egy hosszú, kissé csapongó Reddit posztban futottunk bele, ahol egy Tesla tulajdonos láthatóan nem akarta megnyerni a világ szeretetét. Inkább kiírta magából mindazt, ami évek óta feszítette. Az egész szövegnek volt egy furcsa őszintesége, néhol túlzó, néhol kifejezetten idegesítő, de közben zavarba ejtően következetes.
Az első gondolata rögtön ott csap arcon, ahol a legtöbb vita elindul.
Azt írja, hogy a benzines és dízel autók tulajdonosai pontosan tudják, hogy a technológia kifutóban van, mégis ragaszkodnak hozzá, mintha ez valami identitáskérdés lenne. Nem azért tankolnak, mert logikus, hanem mert mindig is így volt. Szerinte ez nem nosztalgia, hanem kényelmes tagadás. És amikor ezt olvasod, akaratlanul is eszedbe jut, hányszor hallottad már azt a mondatot, hogy jó lesz ez még tíz évig. Igen, jó lesz. Csak közben minden más elmegy mellette.
A következő gondolat már kevésbé technikai, inkább lelki.
A Tesla tulaj szerint a legtöbb belső égésű autós állandó, alacsony szintű stresszben él:
- Tankolni kell
- Olajat cserélni
- Szervizbe vinni
- Figyelni, csörög e valami
- Füstöl e
- Hidegen indul e.
Ő meg beül, elindul, és ennyi.
Azt írja, nem azért érzi magát okosabbnak, mert elektromos autója van, hanem mert egyszerűen megszűnt egy csomó fölösleges aggodalom az életében.
És itt kicsit megakad a szöveg, mert bevallja, hogy ezt addig nem értette, amíg át nem élte.
Egy másik hosszú bekezdésben azon élcelődik, hogy mennyire abszurdnak tartja a karbantartás körüli büszkeséget. Amikor valaki lelkesen meséli, hogy milyen szépen jár a motor olajcsere után, ő csak pislog. Szerinte ez olyan, mintha valaki dicsekedne azzal, hogy mennyire jól működik a kazánja. Jó esetben működik. Pont. A Tesla tulaj szerint a benzines és dízel autók tulajdonosai túl sok energiát fektetnek egy eleve bonyolult rendszer életben tartásába, miközben már létezik egyszerűbb megoldás. És igen, érzi, hogy ez lekezelően hangzik. Nem is próbálja szépíteni.
Az egyik legerősebb része annak a Reddit posztnak az volt, amikor a zajról írt. Nem a hangélményről, nem a motorhang romantikájáról, hanem a folyamatos zajszennyezésről. Azt írja, hogy amióta elektromos autóval jár, feltűnt neki, mennyire agresszív környezetet teremt a belső égésű közlekedés. Nem csak kívül, hanem fejben is. Ordító motorok, füst, vibráció. Szerinte a benzines autók nem csak a levegőt, hanem a közérzetet is szennyezik. És itt bevallja, hogy régen ő is nevetett az elektromos autók csendjén. Most meg már nem tudná visszacserélni.
Hosszasan fejtegeti azt is, hogy mennyire félreértett a hatótáv kérdése.
A Tesla tulaj szerint a benzines autósok többsége úgy beszél a hatótávról, mintha naponta több száz kilométereket vezetne. Miközben a valóságban a legtöbben ugyanazt az ötven kilométert teszik meg újra és újra. Azt írja, hogy szerinte ez egy kifogás, nem érv. Egy jól hangzó mondat, amivel meg lehet nyugtatni magunkat, hogy nem kell változtatni. És itt kicsit ironikusan hozzáteszi, hogy érdekes módon senki nem számolgatja, mennyi idő megy el a tankolással.
A Reddit poszt egyik legindulatosabb része a környezetről szól. Nem zöld aktivista hangon, inkább fáradt cinizmussal. A Tesla tulaj szerint a legtöbb benzines autós már tudja, hogy amit csinál, az hosszú távon nem fenntartható, mégis inkább relativizál. Úgyis szennyez mindenki. Úgyis késő. Szerinte ez nem érv, hanem feladás.
Egy másik pontnál a pénzről beszél, de furcsa módon nem számol. Nem dobál számokat, inkább életérzésekről ír. Arról, hogy mennyire más érzés nem függni az üzemanyagáraktól, a szervizszámláktól, a váratlan meghibásodásoktól. Azt írja, hogy nem lett gazdagabb, csak kiszámíthatóbb lett az élete. És szerinte ezt sokan alábecsülik.
A közlekedési kultúrát is előveszi, nem kíméletesen.
Azt állítja, hogy a benzines és dízel autók világa együtt jár egy agresszívabb vezetési stílussal.
Hangos gyorsítások, erődemonstráció, felesleges rivalizálás. Az elektromos autók csendje szerinte nem csak technikai különbség, hanem mentális váltás is. Lehet ezen nevetni, írja, ő is nevetett. Aztán egyszer csak azt vette észre, hogy nyugodtabban ér haza.
Az egyik legemberibb része a szövegnek az, amikor bevallja, hogy ő sem volt mindig ilyen okos. Volt idő, amikor kinevette az elektromos autókat, amikor túl drágának, túl furcsának tartotta őket. Aztán kipróbálta. És szerinte itt van a lényeg. Nem az számít, ki mit mond, hanem hogy ki mit tapasztal. A benzines és dízel autósokat azért nevezi hülyének, mert szerinte sokan úgy alkotnak véleményt, hogy közben nem hajlandók kipróbálni az alternatívát.
A poszt végén már nincs nagy indulat. Inkább fáradt lezárás. Azt írja, nem akar senkit meggyőzni. Nem akar téríteni. Egyszerűen csak furcsának tartja, hogy egy ennyire nyilvánvaló technológiai váltásnál mennyien ragaszkodnak ahhoz, ami elmúlóban van. Lehet vele vitatkozni. Lehet megsértődni. De nehéz nem érezni, hogy ez a vita már nem arról szól, milyen autót vezetünk. Hanem arról, mennyire vagyunk hajlandók elengedni azt, amit megszoktunk. És ez már nem csak az autókról szól.