Albánia és Görögország határvidékén, egy mészkősziklákkal teli területen hosszú éveken át különös pára szállt fel a földből, amelyre senki sem tudott egyértelmű magyarázatot adni. Végül cseh kutatóknak sikerült kideríteniük, honnan ered a jelenség. Körülbelül száz méterrel a föld alatt ugyanis egy hatalmas termálvizű tavat találtak.
A Sarandaporo folyó közelében fekvő, első pillantásra jelentéktelen völgy évekig egy titkot rejtett. Innen folyamatosan pára szállt fel, de senki sem tudta, honnan származik. A különös jelenség felkeltette cseh barlangkutatók figyelmét is, akik a helyszínre utaztak, és végül valami egészen váratlan felfedezést tettek.
Egy tó, amely három és fél olimpiai medencének felel meg
Több mint száz méterrel a föld alatt, az Atmos nevű barlangban egy hatalmas föld alatti tóra bukkantak, amelyet Neuronnak neveztek el. A tó körülbelül 138 méter hosszú és 42 méter széles, így a becslések szerint nagyjából 8500 köbméter víz található benne. Ez nagyjából három és fél olimpiai úszómedence vízmennyiségének felel meg, amely teljes sötétségben rejtőzik a föld mélyén.
A szakmai speleológiai folyóiratban megjelent tanulmány szerint ez a világ eddig ismert legnagyobb föld alatt felfedezett termálvizes tava. Nemcsak a mérete különleges, hanem az is, ahogyan létrejött.
A Vromonera térségében található barlangrendszer úgynevezett hipogén barlangok közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy nem az esővíz által beszivárgó víz alakította ki őket, hanem olyan víz, amely nagy mélységből, a kőzet repedésein keresztül tör a felszín felé.
Hogyan alakul ki egy föld alatti barlang
Ez a termálvíz hidrogén szulfidot tartalmaz. Amikor érintkezik a levegővel, kénsav keletkezik, amely lassan oldani kezdi a mészkövet, és gipszzé alakítja. A kőzet idővel meggyengül, darabjai leválnak, így a barlang fokozatosan egyre tágabbá válik, és közben vízzel telik meg.
Az Atmos barlangban végzett mérések azt mutatják, hogy a föld alatti rendszer ma is aktív, és a víz folyamatosan áramlik bele. A víz hőmérséklete állandóan körülbelül 26 Celsius fok, a levegőben pedig érezhető a hidrogén szulfid szaga, amelynek koncentrációja 2 és 22 ppm között mozog.
Egy föld alatti vízi autópálya
A kutatókat azonban az egyik legnagyobb meglepetés a festékes nyomkövetési kísérletek során érte. Azt feltételezték, hogy a mélyből érkező víz rendkívül lassan mozog. Az eredmények azonban ennek éppen az ellenkezőjét mutatták.
Kiderült, hogy a víz akár napi 30 kilométert is képes megtenni a föld alatt, ami a karsztbarlangok esetében egyáltalán nem megszokott. Ez arra utal, hogy a teljes föld alatti karsztrendszer valójában szorosan összekapcsolt hálózatként működik. A mélyebbről érkező víz keveredik a magasabban fekvő barlangi tavak vizével, és az egész vízhálózat sokkal aktívabb, mint azt a kutatók korábban gondolták.
A környezet hatása a föld alatti világra
Ez a felfedezés ugyanakkor azt is jelenti, hogy ami a felszínen történik, közvetlen hatással lehet a föld alatti rendszerre. Ha a környező táj szennyeződne, vagy jelentős emberi beavatkozás történne, a víz könnyen mélyen a barlangrendszerbe juttathatná a szennyeződéseket.
A hidrogeológusok számára ez fontos felismerés. Azt mutatja, hogy az ilyen különleges helyek védelme nem korlátozódhat csupán magukra a barlangokra, hanem az egész környező tájat figyelembe kell venni.