Egy hétig ittam ezt az italt: a vércukorszintem meglepően megváltozott tőle
A vércukor témája sokaknál nem a véradás eredményei után kezdődik, hanem a hétköznapokban. Délutáni levertség, állandó nassolási vágy, a kajakóma ebéd után. Ezek mind-mind arra utalnak, hogy valami nincs rendben a szervezetünkben.
Ilyenkor mindig felbukkan valami új csodaszerként emlegetett ital, tea vagy „elixír”. A bodzalé most éppen ilyen szerepbe került, miután egy amerikai kutatócsoport rövid, kontrollált vizsgálata érdekes változásokat mért a résztvevőknél.
Fontos keret, mielőtt bárki túl nagy következtetést vonna le. A kutatás rövid ideig tartott, a résztvevők száma sem volt nagy, mégis ad néhány kapaszkodót ahhoz, hogy miről lehet szó a háttérben.
Mit vizsgáltak pontosan, és mennyit ittak belőle?
A Washingtoni Állami Egyetemhez köthető, Nutrients folyóiratban megjelent tanulmányban egy egyhetes beavatkozást néztek. A résztvevők naponta 12 uncia, nagyjából 340 milliliter bodzalevet kaptak, és placebo itallal hasonlították össze a hatásokat.
A publikáció óvatos nyelvet használ, és több eredményt is „javulásra utaló jelként” értelmez. Ez nem véletlen, mert egy hét sok mindenre elég, de arra kevésbé, hogy hosszú távú egészségügyi ígéreteket lehessen belőle gyártani.
A sajtóanyagok ugyanakkor kiemelnek számokat, például a vércukorhoz kapcsolódó változásokat. Ezeket érdemes úgy kezelni, mint egy rövid vizsgálat átlagos eredményeit, nem pedig biztos, mindenkire érvényes hatást.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
A bélflóra változása, ami most minden második cikkben előkerül
A bodzalé kapcsán az egyik leglátványosabb rész az volt, hogy a kutatók a bélmikrobiom összetételében is elmozdulást mértek. A tanulmány szerint phylum szinten nőtt például a Firmicutes és az Actinobacteria aránya, miközben csökkent a Bacteroidetes.
Ez jól hangzik, főleg azért, mert a bélflóráról az utóbbi években rengeteget beszélünk, és nem csak gasztro témában. Ugyanakkor a mikrobiom értelmezése mindig kényes, mert az, hogy mi számít „jó” vagy „rossz” aránynak, sok tényezőtől függ, és nem egyetlen mutató dönti el.
A vizsgálat mindenesetre arra utal, hogy a bodzalé képes volt mérhető változást elindítani a bélrendszeri mikrobák összetételében, legalábbis rövid távon, kontrollált körülmények között.
Vércukor, inzulin, zsírégetés: mit lehet ebből kivenni?
A téma azért kapott ekkora figyelmet, mert a kutatók glükóztoleranciához és anyagcseréhez kapcsolódó eredményekről is beszámoltak. A WSU kommunikációja szerint a résztvevőknél átlagosan 24 százalékos vércukorcsökkenést és 9 százalékos inzulinszint csökkenést figyeltek meg, illetve zsíroxidációval kapcsolatos változást is.
A tanulmány megfogalmazása ennél visszafogottabb, és inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy a mért adatok „javulást sugallnak” a glükózfeldolgozásban és a zsíroxidációban a placebohoz képest.
Ha valaki cukoranyagcserével kapcsolatos problémával él, ezek a mondatok könnyen túl nagy reményt kelthetnek. Ilyenkor nem árt emlékezni arra, hogy egy rövid kísérlet eredménye nem helyettesít semmilyen kezelést, és az egyéni reakciók nagyon eltérők lehetnek.
Mi van a bodzában, ami miatt egyáltalán felmerülhet ez az egész?
A bodza sötét színét adó antocianinok régóta érdeklik a kutatókat, mert antioxidáns tulajdonságokkal hozzák összefüggésbe őket. A bodza emellett többféle vitamint és ásványi anyagot is tartalmazhat, attól függően, milyen formában és koncentrációban fogyasztjuk.
A bodzából készült termékekkel kapcsolatban viszont van egy nagyon földhözragadt, hétköznapi kérdés is. Az ital valójában mennyi hozzáadott cukrot tartalmaz, és milyen mennyiségben isszuk. A bodzaszörp például egészen más kategória lehet, mint egy kontrollált vizsgálatban használt, standardizált ital.
Ez az a pont, ahol a „szuperélelmiszer” narratíva könnyen átcsúszhat a marketingbe, miközben a részletek számítanak igazán.
Ajánló: Kilószámra esszük, mégis ez az egyik legszennyezettebb gyümölcs a boltokban
