Diós krémes recept, ez a legpuhább és legkrémesebb
Vannak sütik, amikről az ember az első falat után tudja, hogy gyakran vissza fog térni hozzájuk. A diós krémes is ilyen, mert már az első falat után imádjuk az egészet. Egyszerűen nem lehet leállni vele.
Ez az a süti, amit sokan egy vasárnapi ebéd végén kóstolnak meg először, majd legközelebb már kifejezetten ezért kérik. Nem túl édes, nem nehéz, inkább olyan desszert, ami mellé jól esik egy kávé vagy tea, és amelyből mindig akad még egy szeletnyi hely.
Hozzávalók
A tésztához
- 3 db tojás
- 12 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1,2 dl tej
- 1,2 dl étolaj
- 20 dkg liszt
- 1 csomag sütőpor
- 6 dkg darált dió
A krémhez
- 8 dl tej
- 2 db tojássárgája
- 2 csomag vaníliás cukor
- 5 evőkanál cukor
- 4 evőkanál kukoricakeményítő
- 2 evőkanál vaj
- 6 dkg fehér csokoládé
A diós tészta, ami nem szárad ki
A tészta elkészítése gyors, de ez nem jelenti azt, hogy kapkodni kell. A tojás és a cukor fehéredéséig keverve adja meg azt a levegős alapot, amitől a sütemény könnyű marad. A vaníliás cukor már ekkor megjelenik az illatban, ami jó előjel a folytatáshoz.
A tej és az olaj hozzáadása után a massza selymesebb lesz, a liszt és a sütőpor pedig csak annyira sűríti, amennyire szükséges. A darált dió a végén kerül bele, nem tolakodóan, inkább háttérízként. A sütőben viszonylag gyorsan megsül, és mire kihűl, már látszik rajta, hogy jól fogja bírni a krémet.
A vaníliás krém, ami mindent összeköt
A krém ennél a sütinél nem kísérő, hanem valódi főszereplő. A tej felmelegítése közben a tojássárgája, a cukor és a keményítő simára keverve várja, hogy összeérjenek az ízek. A sűrűsödés lassan történik, de épp ettől lesz szép, egyenletes állagú.
Amikor a krém kihűl, kerül bele a vaj és az apróra tördelt fehér csokoládé. Ettől nem lesz nehéz, inkább krémesebb és kerekebb ízű. Ez az a fajta töltelék, amely önmagában is megállná a helyét, de a dióval együtt igazán jól működik.
Összeállítás és pihentetés
A kihűlt tésztát félbevágva az alsó lap egy kevés tejet kap, amitől még puhább lesz. Erre kerül a krém fele, majd a felső lap, amit szintén érdemes enyhén meglocsolni. Ez a lépés sok családban bevált szokás, mert segít, hogy a süti másnapra se veszítsen az állagából.
A tetejére simított krém és a szórásnyi darált dió már csak a befejezés. A sütemény ekkor még türelmet kér, mert néhány óra pihentetés után lesz igazán szeletelhető, és akkor mutatja meg azt az állagot, amiért annyian szeretik. Ez a diós krémes nem akar újat mondani, inkább biztos pont. Olyan süti, amihez vissza lehet térni, amikor valami megbízhatóan finomra vágyunk. És általában ez az a recept, amit előbb-utóbb továbbadunk, mert kérni fogják.