Az igazi tanyasi tyúkhúsleves titka, ahogy már 100 éve is főzték a nagymamák
Van valami varázslatos abban, amikor egy nagy lábosban lassan rotyog a húsleves, és betölti a konyhát az a semmivel sem összetéveszthető illat. Gyerekkoromban nálunk ez nem csak étel volt, hanem gyógyír minden bajra.
Azt mondta, a titka nemcsak a háztáji tyúkban rejlik, hanem abban is, hogy lassan kell főzni, szeretettel, türelemmel. Most megmutatom azt a klasszikus, több mint százéves receptet.
Hozzávalók
- 1 közepes háztáji tyúk (lehetőleg organikus)
- 3 liter hideg víz
- 8–10 szem egész fekete bors
- 1 kis fej vöröshagyma (megtisztítva)
- 1 gerezd fokhagyma
- Só ízlés szerint
- 2 sárgarépa (negyedelve)
- 2 petrezselyemgyökér (negyedelve)
- 1 kisebb darab zeller
- 1 kisebb darab karalábé
- 1 zöldpaprika
- 1 paradicsom
- 1 kis darabka karfiol
- 1 csokor friss petrezselyemzöld
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
Elkészítés
A tyúkot alaposan megtisztítjuk, feldaraboljuk, és a belsőségekkel együtt egy nagy fazék hideg vízbe tesszük. Lassan melegíteni kezdjük, és amikor felforr, a tetején képződő habot óvatosan leszedjük, hogy szép, tiszta levet kapjunk.
Ezután megsózzuk, hozzáadjuk a borsszemeket, a megtisztított vöröshagymát és a fokhagymát. Lefedve, nagyon kis lángon főzzük tovább, hogy a leves lassan, egyenletesen rotyogjon – ez a kulcsa annak, hogy minden íz harmonikusan összeérjen.
Amikor a hús félig megpuhult, beletesszük a feldarabolt zöldségeket: a sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert, karalábét, paprikát, paradicsomot és egy kis darabka karfiolt. Innentől türelmesen főzzük tovább, amíg a hús teljesen omlós, a zöldségek pedig puhák, de nem szétfőttek lesznek.
A legvégén megszórjuk finomra vágott petrezselyemzölddel, majd lefedve még pár percig pihentetjük, hogy a leves „megérjen”. Házi cérnametélttel tálaljuk – és garantált, hogy mindenki repetázni fog.
Ez is érdekelhet:
Ezt ki kell próbálnod: liszt nélküli palacsinta, ami után mindenki receptet kér majd
Így készül a falusias sütőtökpüré, ami az egyik kedvencem, amit a nagymamámtól tanultam