Az idős szomszédom memóriája jobb, mint a fiataloké: ez a titka
A házunkban lakik egy idős szomszédasszony, akivel gyakran összefutok a lépcsőházban. Mindig tudja, ki vagyok, mikor költöztem ide, és azt is felidézi, miről beszélgettünk hónapokkal korábban. Közben én sokszor keresem a telefonomat, elfelejtek neveket, vagy csak állok egy szobában, és nem jut eszembe, miért indultam el.
A beszélgetéseink során többször szóba került, hogy nem szed különösebb gyógyszereket az „emlékezetére”. Nem is titkolja, hogy sosem hitt a csodaszerekben. Inkább olyan apró, hétköznapi szokásokat tart fontosnak, amelyek évtizedek alatt váltak a mindennapjai részévé. Ezek nem ígérnek látványos fordulatot, inkább csendben dolgoznak a háttérben.
Gyógynövények, amelyek régi háztartásokban is ott voltak
A szomszédasszony konyhájában mindig találni szárított leveleket, teásdobozokat, apró üvegeket. Nem varázslatról beszél, inkább családi hagyományokról. A ginkgo biloba például már az édesanyja idejében is ismert volt, főként a vérkeringés támogatására. Ő teát készít belőle, néha kapszulát vesz, de sosem túlzásba esve.
A rozmaring nála nemcsak a sült krumpli mellé kerül elő. Azt mondja, az illata „ébresztő az agynak”, és bár erről sokan hallottak már, ő inkább tapasztalatként mesél róla. Zöld teát is rendszeresen iszik, főként délelőtt. Nem azért, mert divatos, hanem mert jól esik, és szerinte frissebben tartja, mint a kávé.
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
Amit a tányérra tesz, annak is szerepe van
Az étkezésről úgy beszél, mint egy lassú, tudatos rituáléról. Nem követ étrendi trendeket, de vannak alapelvei. Avokádót például hetente többször eszik, mert könnyűnek érzi, és jól illeszkedik a reggelijeihez. A halak rendszeres vendégek az asztalán, főként a zsírosabb fajták. Nem számol grammokat, csak figyel arra, hogy változatos legyen az étrendje.
A diót gyakran emlegeti mosolyogva, mondván, „nem véletlen, hogy olyan az alakja”. Ez persze inkább népi megfigyelés, mint tudományos érv, de a magvak évtizedek óta részei a mindennapjainak. Az étcsokoládét sem vonja meg magától, de mindig mértékkel. Egy-két kocka délután, nem több.
Mozgás és gondolkodás együtt tartja ébren
Nem jár edzőterembe, és sosem sportolt versenyszerűen. Mégis minden nap kimegy sétálni, akkor is, ha csak egy rövid körre. Azt mondja, ilyenkor nemcsak a lábát, hanem a fejét is mozgatja. Megfigyeli az embereket, az utcát, az évszakok változását.
Otthon rejtvényeket fejt, néha előveszi a sakkot, máskor csak rádiót hallgat és dúdol. Az éneklés számára nem teljesítmény, inkább öröm. Úgy tapasztalja, a zene segít rendben tartani az emlékeket, és gyakran régi történeteket is előhoz.
Alvás és nyugalom, amit nem lehet megspórolni
Az alvásról határozott véleménye van. Este nem kapkod, nem görget képernyőt, inkább teát főz magának. Levendulát vagy citromfüvet, attól függően, mire van szüksége. Nem mindig alszik tökéletesen, de igyekszik megadni magának az időt a pihenésre.
A stresszt kerülni próbálja, amennyire lehet. Ha valami felzaklatja, nem söpri félre, inkább hagyja lecsendesedni. Légzőgyakorlatokat nem nevez így, egyszerűen csak leül és figyel a levegőjére. Szerinte az elme nem akkor friss, ha állandóan hajtjuk, hanem ha néha békén hagyjuk.
Amikor legutóbb erről beszélgettünk, csak legyintett, és azt mondta, nincs ebben semmi különös. Lehet, hogy igaza van. Talán épp ez a titok. Nem egy nagy döntés, hanem sok apró szokás, amelyek észrevétlenül formálják az éveket. Az ember csak később veszi észre, hogy ezek tartották ébren.
Ajánló: Nagyi titka télen is bevált: ettől nem fog repedezni a kezed, bármilyen hideg is jön
