A családi kedvenc, ami mindig elfogy az utolsó morzsáig
Nálunk ez a sütemény mindig biztos pont volt. Nem számított, hányféle desszert került az asztalra, a túrós linzerből biztosan fogyott a legtöbb. Gyerekként azt hittem, ez bonyolult recept lehet, pedig nem az.
Családi ebédek, vasárnapi kávézások, vendégvárás. Ez a recept sokszor előkerült, és ahogy lenni szokott, nem szakácskönyvből tanultam, hanem a mozdulatokat figyelve. Az arányok azóta is ugyanazok, és valahogy mindig működnek.
Hozzávalók
A tésztához:
- 35 dkg liszt
- 10 dkg margarin
- 10 dkg zsír
- 10 dkg kristálycukor ízlés szerint
- 2 csomag vaníliás cukor
- 2 tojássárgája
- egy csipet só
- fél csomag sütőpor
- körülbelül 1 evőkanál tejföl
A krémhez:
- 1 kg túró
- 2 tojás
- 1 tojás a kenéshez
- körülbelül 15 dkg cukor ízlés szerint
- 2 csomag vaníliás cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 2 dl tejföl
- egy csipet só
- 2 evőkanál zsemlemorzsa
A linzertészta alapja a jó arány
A tészta hozzávalóit egy tálban összegyúrjuk. Nem kell túl dolgozni, éppen csak annyira, hogy egynemű legyen. A zsiradék és a liszt aránya adja meg azt a morzsálódó, mégis omlós állagot, amitől igazán jó lesz.
A kész tésztát két egyforma részre osztjuk, majd hűtőbe tesszük pihenni. Ez a rövid pihentetés segít abban, hogy könnyebben lehessen majd nyújtani, és sütés közben is szebb maradjon a szerkezete.
A túrós töltelék lelke a könnyedség
A túrót érdemes villával áttörni, hogy ne maradjanak benne nagyobb darabok. Hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a tejfölt, a csipet sót és a tojássárgákat, majd belekerül a citrom reszelt héja is. Ez ad egy friss, üde ízt a krémnek.
A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, majd óvatos mozdulatokkal a túrós masszába forgatjuk. Ettől lesz a töltelék levegősebb, könnyebb. Nem kell sietni, a habot nem szabad összetörni.
Rétegezés és sütés
A sütőt előmelegítjük százhetven fokra. A tésztát sütőpapíron nyújtjuk ki, így könnyebb átemelni a tepsibe. Az egyik lap kerül alulra, erre szórjuk a zsemlemorzsát, amely felszívja a túró nedvességének egy részét.
A krémet egyenletesen elsimítjuk, majd befedjük a másik tésztalappal. A tetejét villával megszurkáljuk, hogy a sütés közben keletkező gőz távozhasson. Tojással megkenve aranybarnára sütjük nagyjából negyven perc alatt.
Amikor kihűl, szépen szeletelhető. Porcukorral megszórva vagy anélkül is megállja a helyét az asztalon.
Ez a sütemény nem hivalkodó, mégis mindig sikert arat. Talán azért, mert benne van az a fajta egyszerűség, amit a régi családi receptek képviselnek. És amikor elkészítem, mindig eszembe jut, hogyan figyeltem anyukám mozdulatait a konyhában.
Ajánló: Támogatja az alvást ez az ital, a magyarok szinte egyáltalán nem isszák

