A legtöbben a halált egyfajta hirtelen csendként, sötétségként, vagy esetlegesen végleges lezárásként képzelik el. A tudomány viszont épp az ellenkezőjét mutatja, hogy az élet utolsó pillanatai jóval összetettebbek lehetnek. Úgy tűnik, az agy nem kapcsol ki azonnal , sőt, az utolsó másodpercekben akár olyan aktivitást is mutathat, amely az álmokhoz, az emlékezéshez vagy egy nagyon intenzív belső élményhez hasonlító.
Egy áttörést hozó kutatás szinte véletlenül született. 2023-ban a tudósoknak először sikerült rögzíteniük egy ember agyi aktivitását közvetlenül a halál pillanatában. A Kentucky Egyetem idegsebész csapata EEG segítségével vizsgálta egy 87 éves, epilepsziával kezelt beteg agyműködését. A vizsgálat közben azonban a páciens váratlanul szívrohamot kapott és elhunyt.
A halál előtti váratlan felvétel
A történtek lehetővé tették, hogy a kutatók mintegy 900 másodpercnyi agyi aktivitást rögzítsenek; beleértve a közvetlenül a halál előtti és az azt követő időszakot is. Az eredmények meglepték a szakembereket. Az agy ugyanis még a szív leállása után is körülbelül harminc másodpercig aktív maradt.
Az elemzés szerint ez nem pusztán véletlenszerű „zaj” volt. Az agyhullámok bizonyos frekvenciáin olyan mintázatok jelentek meg, amelyek általában összetett kognitív folyamatokkal (például emlékezéssel vagy belső információfeldolgozással) hozhatók összefüggésbe.
Az agy, mintha álmodna
Az utolsó pillanatokban az agy működése bizonyos szempontból az álmodáskor vagy intenzív emlékfelidézéskor tapasztalt aktivitásra emlékeztetett. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a halál közvetlen közelében egyes agyterületek aktiválódnak, amelyek szubjektív élményekhez kapcsolódhatnak. Sok túlélő beszámol arról, hogy ilyenkor „lepereg az életük” a szemük előtt, habár, ezt a tudomány egyelőre nem tudja közvetlenül bizonyítani.
Fontos hangsúlyozni, hogy mindez egyetlen eseten alapul, ráadásul egy súlyos betegséggel küzdő páciensnél történt. Az eredményeket ezért nem lehet általános érvényűnek tekinteni. Ugyanakkor új irányt nyithat a kutatásban, és betekintést adhat abba, hogyan működik az agy az élet legvégső szakaszában.
Mit élhet át ilyenkor az ember?
Arra a kérdésre, hogy valaki pontosan mit lát vagy él át a halál pillanatában, ma még nincs biztos válasz. Az EEG csak az agyi aktivitást mutatja, a gondolatok tartalmát vagy a belső képeket nem. Az azonban, hogy szervezett mintázatok jelennek meg, arra utalhat, hogy az agy aktiválhatja az emlékezeti hálózatokat vagy más, belső élményekhez kapcsolódó folyamatokat.
Hasonló élményeket írnak le azok is, akik úgynevezett halálközeli élményt éltek át. Egy 2011-es kutatás szerint sokan számolnak be fényélményről, alagútról, elhunyt szeretteikkel való találkozásról vagy az életük eseményeinek intenzív felidézéséről, még akkor is, ha orvosilag klinikai halálközeli állapotban voltak.
A tudomány szemszögéből vizsgálva
A halál pillanatának közvetlen vizsgálata rendkívül nehéz. Ilyen adatokhoz csak ritkán, gyakran véletlenül lehet hozzájutni, ami erősen korlátozza a rendszerszintű kutatást. Ennek ellenére több tanulmány is arra utal, hogy az agyi aktivitás rövid ideig fennmaradhat a szívleállás után, és olyan állapotba léphet, amely belső mentális folyamatokra emlékeztet.
Mindezek ellenére sok kérdés nyitott marad. Nem tudjuk, milyen gyakran fordulnak elő hasonló mintázatok, mennyire kapcsolódnak tudatos élményekhez, és milyen biológiai vagy pszichológiai tényezők befolyásolják őket.
A jelenlegi tudomány inkább a megértés küszöbén áll, mintsem végleges válaszok birtokában. Az élet és a halál határán zajló folyamatok továbbra is az egyik legrejtélyesebb területet jelentik, ahol a bizonytalanság még mindig nagyobb, mint a bizonyosság.
Források: zena-in.cz, denik.cz, frontiersin.org, pubmed.ncbi.nlm.nih.gov