A sütemény, ami visszarepít a gyerekkorba: nagyi lekváros csodája, amit nem lehet elfelejteni
Vannak sütemények, amelyek nemcsak finomak, hanem emlékeket is idéznek. Az illata már a sütőből kiszállva a nagymama konyháját juttatja eszembe, ahol mindig volt egy adag frissen sült süti a kredenc tetején, és ahol az első falat után biztosan jött a második is. Egyszerű, házias, és pont ettől tökéletes.
Nem kell hozzá különleges alapanyag, sem nagy tudomány: csak egy kis türelem, néhány klasszikus hozzávaló és az a bizonyos „nagyi-féle” szeretet.
Hozzávalók
A lapokhoz:
- 50 dkg liszt
- 20 dkg margarin vagy 15 dkg zsír
- 3 tojássárga
- 1 csomag sütőpor
- 10 dkg porcukor
- fél citrom reszelt héja és leve
- tejföl (amennyi szükséges a gyúrható tésztához)
- csipet só
A krémhez:
- 25 dkg margarin
- 20 dkg porcukor
- 5 dl tej
- 5 evőkanál liszt
- 1 citrom leve és reszelt héja
Továbbá:
- baracklekvár a rétegezéshez
Sütéshez:
- nagy méretű gáztepsi, sütőpapírral bélelve
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
Elkészítés
A sütőt előmelegítem 180 °C-ra. A tészta hozzávalóit egy tálban összegyúrom annyi tejföllel, hogy könnyen nyújtható, rugalmas állagú tésztát kapjak. Négy egyforma cipót formálok, majd egyenként tepsi méretűre nyújtom őket. A lapokat sütőpapírral bélelt tepsiben, 10–12 perc alatt világosra sütöm, majd kihűtöm.
A krémhez a lisztet, a cukrot és a tejet simára keverem, majd közepes lángon, folyamatos keverés mellett sűrű péppé főzöm. Miután teljesen kihűlt, a margarint habosra keverem a porcukorral, majd hozzáadom a pudingszerű krémet. Végül belekeverem a citrom levét és reszelt héját – ettől lesz friss, üde és enyhén savanykás az íze.
Az összeállításnál az első lapra kenem a krém felét, majd ráhelyezem a második lapot, amit baracklekvárral bőségesen megkenek. Erre jön a harmadik lap, amire a citromos krém másik fele kerül, végül befedem a negyedik lappal. A süteményt hűtőbe teszem, és legalább egy éjszakát pihentetem, hogy a lapok megpuhuljanak és az ízek összeérjenek.
Másnapra a tészta omlóssá válik, a krém kellemesen beolvad a rétegek közé, és minden falatban ott lesz az a nosztalgikus, házias íz, amit csak a nagyi süteménye tudott. Szeletelés előtt porcukorral meghintem a tetejét – így lesz teljes a látvány és az élmény.
Ez is érdekelhet:
A nagyanyáink titka: citromból és sóból varázsolták a legtutibb tisztítószert
Ezt kell tenni a mikulásvirággal, hogy hónapokig gyönyörű piros maradjon