A nagyi süteménye, amit ma is mindenki elsőként vesz le a tálcáról: diós kosárka recept
Sok családban ünnepekhez kötődik, máshol egyszerű vasárnap délutánokhoz, amikor jut idő egy kávéra és pár nyugodt percre. A linzeres alap, a lekvár és a diós hab találkozása nem véletlenül maradt fenn ennyi ideig. Ezek az ízek régóta együtt járnak, és talán pont ezért esik jól újra elővenni ezt a receptet.
Hozzávalók
A tésztához
• 28 dkg liszt
• 20 dkg vaj
• 8 dkg porcukor
• 2 tojássárgája
• csipet só
• 1 teáskanál reszelt citromhéj
A habhoz
• 4 tojásfehérje
• 20 dkg porcukor
• 20 dkg darált dió
• fél citrom leve
A töltelékhez
• sárgabaracklekvár vagy magozott meggy
Lapozz, a cikk a következő oldalon folytatódik!
A tészta akkor jó, ha nem siettetjük
A kosárkák alapja egy klasszikus, omlós linzertészta, ami akkor működik igazán jól, ha hideg marad. A lisztet és a vajat érdemes alaposan elmorzsolni, amíg az egész egységes, finom állagú nem lesz. Itt még nincs dráma, inkább türelem kell, mert ez az a pont, ahol eldől, mennyire lesz finom a végeredmény.
Amikor már összeállt az alap, jöhetnek bele a tojássárgák, a porcukor, a só és a citromhéj. Gyors mozdulatokkal érdemes dolgozni, hogy a vaj ne melegedjen fel túlságosan. A kész tésztát fóliába csomagolva egy órára hűtőbe tesszük. Ez az a pihenő, amit nem érdemes kihagyni, mert később sok bosszúságtól kímél meg.
A diós hab nem siet, inkább kivár
A tojásfehérjéből vert hab ennél a sütinél nem csak dísz, hanem igazi főszereplő. A fehérjét keményre verjük, majd fokozatosan hozzáadjuk a porcukrot. Akkor jó, amikor már fényes, krémes, és nem esik össze azonnal, ha megállunk egy pillanatra.
A citromlé frissességet ad a diós íznek, a darált dió pedig testet és karaktert. Óvatosan kell beleforgatni, hogy a hab levegős maradjon. Ez az a krém, ami sütés közben szépen megemelkedik, majd megszilárdul, de nem szárad ki.
Kosárkaformák, amik nem felejtenek
A formák alapos kivajazása és lisztezése nem az a lépés, amit félvállról lehet venni. Ha itt spórolunk, a végén törött kosárkákat emelünk ki, és az már nem ugyanaz az élmény. A felesleges lisztet mindig érdemes kirázni, így nem marad vastag réteg a sütemény alján.
A tésztából kisebb darabokat tépkedünk, és egyenletesen belenyomkodjuk a formákba. Nem kell vastagra hagyni, inkább legyen mindenhol nagyjából egyforma. Az aljukat megszurkáljuk, majd jöhet bele egy kevés baracklekvár vagy egy szem meggy. Ez az a rész, ami sokaknak gyerekkori emlék, mert mindig vita volt róla, melyik a jobb.
Sütés közben dől el minden
A kosárkákat háromnegyedig töltjük meg a diós habbal, mert sütés közben még dolgozik. A 180 fokos sütőben nagyjából húsz perc alatt elkészülnek. Akkor jók, amikor a tészta széle már aranybarna, a hab pedig megszilárdult, de nem kapott túl erős színt.
Érdemes kicsit várni, mielőtt kiborítjuk őket a formából. Melegen még törékenyek, langyosan viszont szépen elengednek. Porcukorral meghintve kerülnek az asztalra, általában egy tálra, ami sosem marad sokáig tele.
Ez a sütemény nem kér figyelmet, mégis mindig megkapja. Talán azért, mert egyszerre ismerős és ünnepi, és mert jólesik tudni, hogy vannak receptek, amikhez nem kell új gondolat, csak egy szabad délután és egy kicsit csendes konyha.
Ajánló: Nagyi titka télen is bevált: ettől nem fog repedezni a kezed, bármilyen hideg is jön
