A legtöbb kertész ezt elrontja tavasszal – mutatjuk, hogyan veteményezz helyesen
A tavasz már naptárilag beköszöntött, remélhetőleg az időjárás innentől kezdve csak kedvezni fog a hobbikertészeknek. Érdemes megismerkedni néhány veteményezéssel kapcsolatos kertészeti szakszó jelentésével. Ezek segítenek a fogalmak megértésében és útmutatást is adnak a különböző kerti technológiák alkalmazásához. Ha tisztában vagyunk a jelentésükkel, könnyebben elvégezhetjük a szükséges kerti munkákat.
Ajánló:
Tökéletes vasárnapi ebéd menü: 3 hagyományos recept kis csavarral
Elvetni, elültetni, telepíteni
Gyakran keverik ezeket a kifejezéseket: magot vetünk, palántát vagy növényt ültetünk. Tehát a „magot ültetünk” kifejezés helytelen. Vetéskor mindig mag kerül a földbe, míg ültetéskor már egy fejlődő növényt helyezünk el. Vannak azonban olyan növények, mint például a saláták vagy a káposztafélék, amelyeket mindkét módon nevelhetünk. Ha vetjük őket, akkor magról szaporítjuk, közvetlenül a szabadföldbe; ha ültetjük, akkor előnevelt palántát helyezünk ki. Természetesen a palánták is magról keltek, de ha már növényként tesszük őket a földbe, az ültetésnek számít. A telepítés pedig hosszabb távú kultúrák létrehozására utal, például gyümölcsösök vagy szőlőültetvények esetében.
Gyümölcsfák ültetése esetében azok hosszú éveken át a helyükön maradnak, ezért mondhatjuk, hogy gyümölcsöst telepítünk. Mivel azonban ilyenkor már kifejlett növényeket helyezünk ki, maga a folyamat valójában ültetésnek számít. A lucerna kapcsán is beszélhetünk telepítésről, hiszen 3-4 évig egy helyben marad, de mivel magról szaporítjuk, így igazából vetésről van szó.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
A kiskertekben leginkább a zöldségek a főszereplők. Az egyéves növények közül a hidegtűrőket már kora tavasszal vethetjük, míg a melegigényes típusokat inkább palántaként ültetjük ki májusban, amikor már nem fenyegeti őket a fagyás. Bár ezeket akár közvetlenül a szabadföldbe is vethetnénk, a késői vetési idő miatt csak később kezdenének teremni, és kevesebb termést hoznának, hiszen az első őszi fagyok gyorsan lezárnák a szezonjukat. Éppen ezért érdemes a melegkedvelő növényeket palántaként kiültetni, mivel így már kifejlett növény kerül a kertbe. Ezzel egyrészt előrébb hozzuk a termés kezdetét, másrészt meghosszabbítjuk a termőidőszakot is, így több termést takaríthatunk be, mielőtt beköszönt a hideg.
Ajánló:
Ez a magyaros babgulyás megállítja az időt – annyira finom
Vetésmódok
Szórt vetés
A legegyszerűbb vetési módszerek közé sorolható a szórt vetés. Ezt azonban zöldségek esetében ritkán alkalmazzuk. Ennél a technikánál nem készítünk vetőárkot, hanem egyenletesen elhintjük a magokat a talaj felszínére, majd vagy földdel takarjuk be őket, vagy egyszerűen gereblyével a talajba dolgozzuk. A legfontosabb az, hogy a magok egyenletesen oszoljanak el, és megfelelő távolságban legyenek egymástól, hogy a kikelő növényeknek elegendő helyük maradjon a fejlődéshez. Ezt a módszert leginkább gyeptelepítésnél, fűmag vetésére használjuk, de így vethető például a metélőhagyma, a zsázsa, valamint egyes fűszer- és gyógynövények, különösen az apró magvúak.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
Soros vetés
A legismertebb és leggyakrabban alkalmazott vetési forma a soros vetés, ahol sekély árkokat készítünk, és azokba helyezzük el a magokat.
Ikersoros vetés
Az ikersoros vetésnél 2-3 sor magot egymáshoz közelebb vetünk el, majd egy szélesebb járóutat kihagyunk, amelyet újabb ikersorok követnek. A járóutak között akkora távolságot javasolt hagyni, hogy a növények ápolását kényelmesen el lehessen végezni, még a belső sorokban is, anélkül, hogy a növényeket letaposnánk. Ez a módszer a hely kihasználását is segíti amellett, hogy megkönnyíti a gondozási munkákat is.
Az ikersoros vetés legfőbb célja a hatékonyabb területkihasználás, mivel a sűrűbben vetett sorok kevesebb járóutat igényelnek, így több hely marad a növények számára. Olyan, mintha minden sorközt szélesre hagynánk.
Sávos vetés
A sávos vetés az előbbi egy kombinált változata: széles sorokat alakítunk ki, és ezeken belül szórt vetéssel juttatjuk ki a magokat. Ez különösen alkalmas levélzöldségek, például spenót és sóska vetésére.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
Fészkes vetés
A fészkes vetés leginkább a nagyobb szemű magok esetében alkalmazható. Ilyenkor a magokat egymástól távolabb, úgynevezett „fészkekbe” vetjük azért, hogy a kikelő, nagy helyigényű növények a teljes tenyészidő alatt zavartalanul fejlődhessenek. Ezt a módszert gyakran használjuk tökfélék, dinnyék, bab és akár kukorica esetében is.
Az ágyásos művelés ehhez kapcsolódik, és egy praktikus elrendezési forma, amelyben a növények nem sorokban, hanem négyzet vagy téglalap alakú ágyásokban nőnek, körülöttük művelőutakkal. Az ágyásokat úgy kell kialakítani, hogy a széléről is könnyen elérhessük a közepét kapával vagy gereblyével, így a gondozást megkönnyítjük.
Az ágyásos elrendezés egyik nagy előnyének számít, hogy maga az ágyás érintetlen marad, mivel nem taposunk rajta. Ennek köszönhetően a talaj nem tömörödik, ami kedvezően hat a víz- és levegőgazdálkodásának, amely segíti a növények egészséges fejlődését.
Más vetésmódok
A fentiekben bemutatott vetésmódokon kívül léteznek még olyan technikák is, amelyeket kifejezetten az apró magvú növények vetésére fejlesztettek ki. Ezeknek a magoknak az egyenletes elosztása nem a legkönnyebb feladat, így gyakran előfordul, hogy túlzottan sűrűre sikerül a vetés. Ilyenkor az egyik megoldás az egyelés, vagyis a fölösleges palánták eltávolítása, hogy a megmaradó növények megfelelő térközben fejlődhessenek. Ez azonban sajnos egy pazarló módszer.
A probléma elkerülése érdekében több praktikus megoldás is létezik, például a vetőszalag, a drazsírozott magok vagy a homokkal kevert vetés. A vetőszalagon a magokat egy lebomló papírcsíkra kell ragasztani, egymástól megfelelő távolságra. Ez egyrészről segíti a magok egyenletes kelését, másrészről a papír a csírázás alatt nedvesen is tartja őket, így biztosítja az ideális körülményeket.
A drazsírozott magok kapcsán az apró magokat egy drazséburokba kell helyezni, amely tápanyagokat és akár növényvédőszert is tartalmazhat. Ez megvédi a palántákat a kezdeti betegségektől. A kis golyókat sokkal könnyebb egymástól megfelelő távolságra vetni, mint az apró magvakat. Ezzel biztosítható a megfelelő térállás a növényeknek.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
A harmadik módszer, amikor a magokat homokkal vagy sóderral keverjük össze. Ez az egyenletes vetést segíti elő. Fontos, hogy olyan szemcseméretű homokot vagy sódert válasszunk, amely hasonló a magok méretéhez. Így a vetéskor a magok a homokszemek között megfelelő távolságra hullanak, ami segíti a megfelelő eloszlást. A homok mellett fűrészporral, műtrágyával vagy hasonló anyagokkal is keverhetjük a magokat, ha azok szemcseméretükben majdnem egyformák. Ezzel elérhetünk egy egyenletesebb, ritkább eloszlást, ráadásul a gazdaságosabb magfelhasználás mellett elkerülhetjük a ritkítást is. Plusz, két különböző növény magjait is összekeverhetjük, így egyszerre vethetjük el őket.
Jó példa erre a sárgarépa és hónapos retek, illetve a petrezselyem és hónapos retek kombinációja, de más növényeknél is sikeresen alkalmazható ez a módszer. Fontos, hogy olyan fajokat válasszunk, amelyek közül az egyik gyorsan fejlődik és rövid tenyészidővel rendelkezik, míg a másik lassabban kezd el növekedni és hosszabb tenyészidőt igényel.
A hónapos retek magjai gyorsan kikelnek, és viszonylag rövid idő (35-40 nap) alatt már elérik a megfelelő méretet, így ilyenkor már szedhetők is. Ekkor a sárgarépa, vagy a petrezselyem – amelyek az elején kisebb helyet igényelnek – átveszik a főszerepet a sorokban, és a retek gyors növekedése mellett elkezdhetnek zavartalanul fejlődni. Ez a módszer több szempontból nézve is előnyös.
A sárgarépa és a retek magjai aprók, így egyenként nagyon nehéz őket egyenletes távolságra szórni. Ha külön vetjük őket, gyakran túl sűrűn kelnek ki, ami miatt a növényeket ritkítani kell, hogy optimális térállást biztosítsunk számukra. Ez azonban többletmunkát jelent, ráadásul felesleges magpazarláshoz is vezethet. A kevert vetés viszont segít abban, hogy a magok egymástól ideális távolságra kerüljenek, hiszen a retek gyorsan kikel, és betakarításakor már a sorok között szabad helyet hagy a sárgarépának. Így nemcsak a vetőmagot használjuk fel gazdaságosan, hanem helyet is biztosítunk a növények nyugodt növekedéséhez.
Válaszd ki a legszimpatikusabb férfit, és egy másik oldalról fogod megismeri önmagad
Ezen túl a gyorsabban kikelő retek az ágyásban egyfajta „irányadónak” is szolgál, mivel segít a sorvonalak meghatározásában. Ezáltal megkezdhető korábban a gyommentesítést is, ami segíti a növények egészséges fejlődését és csökkenti a gyomokkal való versenyt. A kevert vetés tehát jobban kihasználja a területet használja ki és hatékonyabbá teszi a kerti munkákat is. Ezzel növények gyorsabban elérhetik a kívánt termést és egészségesek lesznek.
A cikk folytatásáért, a reklám alatt kattints a tovább gombra!
A sorjelző növények olyan gyorsan kikelő típusoknak minősülnek. Ezek segítenek meghatározni a főnövény sorvonalát. Kisebb mennyiségben keverjük a főnövény magjaival, éppen annyira van szükség, hogy a kikelésükkel jelezzenek számunkra, hol futnak a sorok. Miután a főnövények kikeltek, a sorjelző növényeket távolítsuk el, hiszen már fölöslegessé válnak. Ezt a módszert leginkább akkor érdemes alkalmazni, ha a terület előző években gyomos volt. Így a sorjelző növények segítenek időben észlelni a gyomok megjelenését, és már az első pillanattól elkezdhetjük a gyomlálást. Amennyiben nem alkalmazunk sorjelző növényeket, akkor a lassabban kikelő főnövényeket könnyen elnyomhatják a gyomok. A legjobb sorjelző növények a retek és a saláta, amelyek gyorsan nőnek és segítenek abban, hogy pontosan lássuk, hol tartanak a sorok. A kigyomlált sorjelzőket pedig mikrozöldségként vagy bébizöldségként is felhasználhatjuk, így semmi nem fog kárba menni.
A kulisszás vetés egy másik praktikus módszernek számít, amely segít javítani az igényesebb zöldségek környezeti feltételeit és felgyorsítja fejlődésüket. Ezt úgy érhetjük el, hogy védőnövényeket ültetünk a főnövények mellé. Például, ha az uborkasorba 50-60 centiméterenként csemegekukoricát ültetünk, akkor a kukorica magasra nőve védelmet nyújt az uborkának a perzselő napsütéssel szemben, árnyékot ad, és segít megvédeni a növényeket a széltől. Emellett a kukorica egy párás mikroklímát is kialakít körülöttük, ami jótékonyan hat a főnövények egészséges fejlődésére. A futó uborkafajta esetén pedig a kukorica támasztékként is szolgálhat. A kukorica védőnövényként szintén kiválóan működik más zöldségeknél is, például a zöldbabbal vagy borsóval.
Ahogy a fentikben írtak alapján látható, a vetési módszerek világában rengeteg szakmai kifejezés és különböző megoldás létezik. Szerencsére ezeket könnyen elsajátíthatjuk, és új módszerekkel bővíthetjük a tavaszi vetési rutinunkat.
9 gofri recept, amit érdemes elkészítened, ha szereted az édességeket!